Történet 2

Mindenből a legjobbnak kellett lennem. Minden délután anyám felügyelte a tanulásom, minden leckét hangosan kellett felolvasnom többször is, majd utána neki felmondani. Volt hogy kihagytam pár mondatot, vagy rosszul mondtam valamit, olyankor újból kelett kezdenem az egészet, hiába nem volt fontos amit elrontottam. Amikor már felhúzta magát azon hogy képtelen vagyok megjegyezni valamit, akkor hozzám vágott valamit, leggyakrabban a könyvet. Nagyon utáltam ezt, később már puskát készítettem hogy amikor felmondom neki, akkor nehogy elhibázzak valamit.

Azért az már egy szint hogy nem az iskolában, hanem otthon puskázik az ember...