Történet 1

Elsős vagy másodikas lehettem, amikor még kellett tanulnom egy több versszakos verset. Egy 7 év körüli gyereknek az nem kis feladat eleve. Anyám elég maximalista volt már akkor is, és addig nem csinálhattam mást, amíg hibátlanul fel nem mondtam az egészet. Nem emlékszem már pontosan a részletekre, de az biztos, hogy órákig szenvedtem vele, folyamatosan kiabált velem és sírtam. Már éjfél körül járhatott az idő, amikor végre abbahagyhattam, de akkor sem voltam képes rá hogy végigmondjam, viszont már nagyon fáradt voltam, mert nem volt rá sokszor példa hogy sokáig fentmaradtam volna. Másnap persze az iskolában nyugodt körülmények között simán el tudtam mondani hibátlanul a verset, amire nem sokan voltak képesek az osztályból.

Nem én akartam tökéletes lenni, ő akarta hogy az legyek.